A magyaroknak sok előnyös és kevésbé előnyös tulajdonsága van. Főleg rosszabbak.
Pl. szeretünk rálicitálni a másikra.
- Képzeld, a fiamat felvették az egyetemre!
- Az enyémet is, de rögtön két évet végzett egy év alatt!
- Az enyémet meg meghívták a NASA-ba.
A másik, meg, hogy a nyavalyáinkról panaszkodunk.
- Jaj, a hátam.
- Nekem a vállam.
Aztán, van amikor ezt összevonjuk.
- Képzeld, voltam orvosnál és cukros vagyok.
- Én is. Meg a vérnyomásom...
- Nekem is. Plusz az ereim a lábamban.
- Ne is mondd!
- De mondom!
Velem is előfordult már ilyesmi, de mióta van ez az állapotom, viszonylag hamar vége a "játéknak", hiszen ez nem más, mint amolyan tipikusan magyar beszélgetős előjáték.
Leül mellém az úr, sóhajtozik és belekezd:
- Nagyon rosszak a leleteim. Tudod, voltam orvosnál. Vizsgálgattak. Magas a vérnyomásom.
Persze mosolyogva hallgatom, és várom a megfelelő pillanatot, hogy beszúrjam az infót.
- Lehet, hogy a cukrommal lesz baj. Hiába, az öregség. Ha teheted, sose öregedj meg. - súgja bizalmasan.
Eljött az én időm.
- Hát, akkor azt hiszem, nekem elég, ha annyit mondok... - kicsit kivárok, mert látom, már kezd agyalni, hogyan tromfoljon rám. A szemei járnak és az agyából halk morajlás szűrődik ki, amit elmos a hangos kocsik zaja. - ..rák. - jelentem ki, a póker játékos megingathatatlan bizonyosságával.
Megáll benne a következő mondat. Újratervezés folyamatban. Végül hátradől és megszólal:
- Győztél!
Mintha csak egy francos verseny lenne az egész.
Díjazás nélkül.
Ez is olyan magyaros.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése